Nagycsepely-Teleki-Kötcse Református gyülekezetek honlapja
"Ti ma mindnyájan az Úrnak, Isteneteknek a színe előtt álltok" 5Móz 29,9














freestat.hu






Nagycsepely

A honfoglalás után Somogy vármegye az egyik hercegség volt, ami az uralkodóház saját birtoka volt. 1138-ban II. (Vak) Béla király a Csepelyen lévő telkek közül 30-at a Dömösi prépostságnak adott. Első ízben Csepely neve a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levélben fordul elő III. Béla királytól 1193-ban. 1229-ben II. András a fehérvári egyháznak Chepel Villa-ban földet, réteket, szőlőt, erdőt.

A falu birtokosai: Demetriusz, Mihály fia, Benedek, János és Vasas. De voltak még nemesi birtokok kisszámmal. A legnagyobb nemesi birtokos a Káta nemzetség volt, akiknek 14 telkük volt. Az Osztopáni család 1276 óta birtokolt. Maradt még 37 telek a király kezében. Karádon volt az uradalmi központ, amely Csepely ügyeit is intézte 1390-ig, amikor Zsigmond király a karádi királyi uradalmat elcserélte. Ekkor jelentek meg a községben a Mostansziak, akik zavart okoztak a birtoklásban. A dömösi prépost birtokhatárainak meghatározására külön eljárást kért. Ez ellen azonban a nem egyházi birtokosok tiltakoztak. A per 1392 és 96 között kezdődött és csak 1412-ben jutott dűlőre. Azonban 1436-ban újabb perre került sor. A Kátai családot az egyházi birtokosok kiszorították a területről, ezért perújrafelvételt követeltek.

Az új felmérések alapján Csepely községében 128 telek volt. Sajnos ezt a nagy számot erősen megtizedelte a török. 1549-ben a faluban már csak 1 porta és 16 szegény ember volt. 1541-ben a török átvonulás tette tönkre a falut.1550-ben Csepelyt egyedül birtokolja Pető János. 1563-ban 8, 1580-ban 18 házat írtak össze a török adószedők. 1695-ben Csepely magyar falu, a települést ekkor népesítették be. Az új lakók kálvinisták. 1715-ben 15, 1720-ban 23 háztartást írtak össze. 1767-ben a lakosok: Tarján, Vidóczi, Páncél, Bidos, Kolozsvári, Egyházi, Elek, Töltös, Fonyó. 1855-ben a kolera a lakosság ötödét elpusztította.

Az 1990-es évekre, a századfordulón nagyjából már kialakult a mai falukép, valamint a ma itt élő családok ősei is letelepedtek a faluban. A település nevében a "nagy" előtét a század legelejéből való, addig csak Csepely volt a neve.

Nagycsepely a Balatontól délre, Balatonszárszótól 15 km-re fekvő kisközség, amely a szomszédos településekkel – Kötcsével, Szóláddal és Telekivel – együtt ún. zsáktelepülés-csoportot alkot a külső-somogyi dombságban.
A csendes, nyugalmas környezetet, amely csodálatos panorámával párosul, mind a hazai, mind a külföldi turisták felfedezték.
Településünkön a szabadidő tartalmas eltöltésére vadászati – halászati – gyalogos – kerékpáros – lovastúrák lehetősége biztosított.
Szeretettel hívjuk, várjuk Nagycsepelyre, győződjön meg e táj szépségéről, nyugalmáról, reméljük, vendégeink között köszönthetjük Önt is.



Teleki

Balatonszárszótól tíz kilométerre délre, a Kötcsére vezető út menti domboldalon fekszik a kétszáz lakosú Teleki. Az 1980-as népszámláláskor még négyszázan éltek a ma munkanélküliséggel küszködő, szegény zsákfaluban, ahová a nyári turistaidényben is kevesen látogatnak el. Pedig a település déli szélén, a régi temetőben található az észak-somogyi vidék egyik legrégebbi – és egyben az egyetlen, felépítményében is többé-kevésbé megmaradt – Árpád-kori műemlék épülete.

A Szent András apostol tiszteletére szentelt római katolikus templomról soványka szakirodalom áll az érdeklődő rendelkezésére. Entz Géza és Gerő László 1958-as kiadású munkája alig néhány sort szán az ismertetésére; ennél részletesebben csupán az 1993-ban megjelent, Koppány Tibor-féle Balaton környéki műemlékgyűjteményből meríthetünk adatokat a helység és a védett épület történetéről. Teleki a középkorban a tihanyi bencés apátság birtokai közé tartozott, és egészen a XX. század közepéig egyházi tulajdonban is maradt. A falu neve 1211-ben bukkan fel oklevélben, villa Theluky formában, amely művelésbe fogott, szántás-vetésre alkalmas, megtrágyázott termőfölddel rendelkező településre utal. Más forrás szerint szőlőműves jobbágyok laktak a községben, amelyet nem sokkal később, 1229-ben a székesfehérvári káptalan dunántúli javainak jegyzéke említ. 1271-ben a község Szent András titulusú plébániai egyháza is feltűnik egy, a Nyulak szigeti apácák számára kiadott okiratban, a helység neve ezután a XV. századig több ízben szerepel birtokügyekben.

A török hódoltság idején Teleki lakói elvándoroltak, az 1700-as évek elején érkezett új telepesek pedig református imaháznak használták az elhagyott, romos épületet. A tihanyi apát – a község földesura – 1745-ben vette vissza tőlük, ő építtette újjá 1750–51-ben. 1763-ban egy fehérvári képfaragó-festő készített barokk oltárt a templom számára. A hajó nyugati oldalához az 1900-as évek elején toldottak kicsiny, két hengeres pilléren nyugvó előteret, és ekkor falazták be az eredeti román kori déli bejáratot, majd nyitották meg a ma is használt kaput.
A keletelt tengelyű, téglány alaprajzú hajóból és egy-egy falvastagságnyival keskenyebb, félkörívvel záródó, kissé nyújtott szentélyből álló épület – a környék rokon emlékeire vonatkozó adatok alapján – a XII. század második felében készülhetett. Az apszis negyed gömbhéj boltozata megőrizte Árpád-kori mivoltát, a szentély fiókos dongaboltozatának eredetisége bizonytalan, de lehet, hogy a barokk korban is csak renoválásra szorult. A XVIII. században készült a nyugati karzat és a fölötte lévő, fából ácsolt huszártorony. A déli ablakok kereteit szintén ekkor szabták át négyszögletűvé.

A teleki templom legfőbb látnivalója és művészettörténeti értéke a diadalív két oldalán lévő, hengeres falpilléreket koronázó faragvány. A Balaton északi partjáról származó, vöröses kő oszlopfőket indás növényi ornamens díszíti, ám az egyiken olyan sárkányos motívumot figyelhetünk meg, amilyen a Veszprémtől délre eső Litér református, korábban Szent Kereszt-templomának XII. századi díszkapuján van. Egyes kútfők szerint az 1100-as évek végén Teleki a fehérvári johannita – ispotályos-katonai – lovagrend birtokai közé tartozott, Litér pedig a nevében őrzi a lovagok emlékét (Ritter). Talán ez a halvány összefüggés szolgálhat magyarázatul e kicsiny Árpád-kori falusi egyház faragványainak eredetére.

A templomot az Országos Műemléki Felügyelőség 1971 és 1973 között restaurálta, láthatóvá téve az északi oldalon feltárt sekrestye alapfalát is.





Kötcse

A Somogyi-dombság északi szélén, a Balatontól 9 km fekszik, a legközelebbi város Balatonföldvár (15 km).

Nevének eredete: "...személynévi eredetű, a kék melléknév -csa képzőbokros származéka a személynév, amelyből helységnév lett (Kékcse -> Keccse -> Köccse, rövidülés és labializáció)." – írja Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere, Kaposvár, 1984. (39. p.)
Az első írásos említése II. Endre korából,1229-ből való: Keccha inferior (Alsó-Kötcse) és Keccha superior (Felső-Kötcse). A 14-15. században a székesfehérvári káptalan tulajdona volt. A török hódoltság idején elpusztult, majd az Antall család, az akkori tulajdonosa telepítette újra az őslakosok mellett Hessen tartományból érkező evangélikus német jobbágyokkal.

Somogy településeinek nagy részén a XVIII. században számos kisnemesi kúria épült. Különösen jellemző ez Kötcsére, ahol tizenkét kúriában laktak a kisnemesek.

Nevezetességei:
- Újkőkori, ókori, régészeti leletek.
- Középkori érmeleletek.
- 19 egykori kisnemesi kúria, melyekből 9 ma is áll, köztük a Kazay-kúria, a Keserű-kúria, az Antall-kúria, a Bíró-kúria (Békavár), a Csepinszki-kúria.
- Evangélikus templom: késő barokk stílusú, 18. század vége.




Térkép




látogató olvassa a lapot




www.refnagycsepely.shp.hu

Honlapkészítés